Így készül a panyolai szilvalekvár

>Ha valaki meghallja a Panyola nevet, valószínűleg valamelyik finom pálinka jut rögtön az eszébe. Nem véletlenül, a pálinkák figyelemreméltóak ebben a pici szatmári faluban, nekem személy szerint az aranyalma lett a kedvencem a sok kóstolás után.
Ezen a hétvégén azonban nem a pálinka kedvéért utaztunk több, mint 300 kilométert, hanem azért, mert megérett a nemtudom szilva és eljött az idő a lekvárfőzésre. A panyolaiak azt mondják a legjobb lekvár ebből a bizonyos nemtudom fajtából készül, ami csak ezen a tájon terem. Pici, apró szemű, nem magvaváló, de cukortartalma pont megfelelő. Terem még errefelé besztercei és Stanley fajta is, de a lekvárhoz nem ezeket használják fel.

Panaszkodnak a helyiek, idén nem volt kegyes az időjárás a szilvához, nem érett meg rendesen, nem elég édes, de nem lehet tovább fent hagyni a fán, mert akkor meg elrohad. Elkezdődött hát a szilvaverés és a szilva gondos átválogatása, tisztítása és előkészítése a főzéshez.
Összegyűlik a család, rokonok, szomszédok, aki tud jönni, segít. A lekvár egy teljes napig készül, éjszaka is őrzik a lángot, egymást felváltva keverik az üstben a gőzölgő, puffogó, fantasztikus illatú sűrű és sötétlila masszát. Azt mondják, szeretik ezeket a meghitt éjszakákat, ilyenkor az idősebbek régi korokról mesélnek, a fiatalabbak zenélnek, van idejük beszélgetni és egymásra figyelni. Arra gondolok, kötelezővé kéne tenni a lekvárfőzést mindenkinek.

A tisztítás és válogatás első fázisa, a palolás, itt a leveleket és a sérült szemeket válogatják ki. A fából készült “csúzdát” bevizezik – jelen esetben megtette ezt nekünk az eső – így a levelek ráragdnak és csak a szilvaszemek gurulnak le a ládába. Közben a rohadt szemek nagy részét is kiválogatják, a ládába már szinte csak a szép és egészséges szemek kerülnek.Érdemes egy pillantást vetni a házigazdáink öltözetére is, a férfiak hagyományosan svájci sapkát és surcot (szerintem kötény, de ha ők mondják…), az asszonyok pedig otthonkát viselnek.
A palolás után jön a mosás, fateknőben, két fázisban mossák át a szemeket és itt még kidobálják az esetlegesen bennmaradt hibás gyümölcsöt.

Ha átmosták és lecsöpögtették, egy üstbe kerül, ami egy vályogból készült kemencében áll, alul tűz lobog benne. Sokáig, hosszú órákon keresztül forralják a gyümölcsöt magában, semmit nem adnak hozzá, a szilvalekvárban nincs sem hozzáadott cukor, sem tartósítószer. Ebben a fázisban a híg szilvalekvár neve: cibere.
A magok feljönnek az üst tetejére, a héja elválik a húsától.
Ha már kellően szétfőtt, fogják a ciberét (ugyanaz a neve, mint a híg lekvárnak), ami gyakorlatilag egy nagylyukú szita és átszűrik rajta a lekvárt. A mag és a héj fennakad rajta, ezt félreteszik, de nem dobják ki. Kiszárítják és télen fűrészporral összekeverve fűtenek vele, mert a szilvamagnak nagyon jó a fűtőértéke.
A színtiszta gyümölcshúst visszateszik az üstbe és tovább folytatják a lekvár főzését, hosszú-hosszú órákon keresztül.
Maricáék ötletesen gépesítették a folyamatot, hogy ne kelljen folyton az üst mellett állni,felül biciklikeréken forog a szerkezet.
Amikor elkészült a lekvár, fateknőbe szedik és ruhával letakarva kihűtik, majd kihűlt állapotban teszik üvegekbe. Nem kell dunsztolni sem, évekig eláll és íze fantasztikus!!! Picit fanyar, nem édes, inkább savanykás, selymes és sűrű. Megkóstoltuk a tavalyi lekvárt is (najó, nem kóstoltuk, hanem habzsoltuk reggelire) az édesebb volt, a tavalyi gyümölcsnek magasabb volt a cukortartalma.
Ha épp nincs szilvalekvárfőző szezon, akkor is van mit csinálni Panyolán és környékén. Három folyó, a Túr, a Szamos és a Tisza is erre folyik. Romantikus, kanyargós partszakaszokkal találkozunk mindenfelé, kenuzásra, fürdésre, családi kirándulásokra ideális a környék.
Ezek a fotók a pálinkafőzde kertjében készültek, gyönyörű a kilátás a Túrra a kóstoltató épület mellől.
Hazafelé a komppal a Szamoson keltünk át, nagyon szép a késő nyári fényben.
Folytatom majd további szép képekkel és egy Panyolán tanult, de alapvetően török spenótos recepttel.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

10 hozzászólás ide: Így készül a panyolai szilvalekvár

  1. GasztroRéka hozzászólása:

    >Ez olyan szívmelengető bejegyzés volt. Én nagyon kedvelem a panyolai pálinkát,és ezt a lekvárt is megkóstolnám! Annyira jó,hogy a fázisait is bemutattad… Szuper jó napod lehetett!:) ez a lekvár csak helyben kapható?

  2. Eszter hozzászólása:

    >jó volt olvasni! :)

  3. axi's kitchen hozzászólása:

    >Köszi, örülök, hogy tetszett Nektek, jó volt ott lenni!
    GasztroRéka,igen ezt csak ott lehet helyben, a házaknál megvásárolni.

  4. Anonymous hozzászólása:

    >Valóban, nagyon kedves történet,- és mivel a saját szilvánk is hasonlóan apró, nem magvaváló és kicsit fanyarkás, úgy döntöttem ezentúl "nemtudom szilva" lesz a neve. Én már befőztem, fahéjasat, fokhagymával töltve ecetesen, cukrosan, és -csakúgy- lekvárnak. Lehet válogatni!

  5. axi's kitchen hozzászólása:

    >Hát, bármelyiket és mindegyiket szívesen kipróbálnám!

  6. Schneider F. hozzászólása:

    >Vinnék nektek jövő hét végén a Blogkóstolóra egy kis szerény panyolai kóstolót, jó?

  7. axi's kitchen hozzászólása:

    >Kedves Schneider F., nagyon szépen köszönjük! És mi lesz az, ha nem titok? :-)

  8. Schneider F. hozzászólása:

    >Hej, Schneider Fáni de azt mondta, visz nektek egy kicsit a lekvárból, a mézesből, a szatmári szilvából meg az ARANYALMÁBÓL!

  9. Anonymous hozzászólása:

    >Egyedi, sajátos hangulata van Panyolának,aki csak 1x is járt ott, tudja, miről beszélek. A lekvárfőzések ideje egy csoda: egész éjjel fő a nagy üstben a lekvár- ott vannak a barátok, szomszédok, segítenek felváltva kavarni. És hogy micsoda finomság a cibere….
    Nagy kár, hogy nincs egy üzlet itt a fővárosban, ahol lehetne kapni a panyolai csodából, vagy valami más lehetőség…
    Tetszett az írás, egy kicsit odarepített, élményszerű volt. Gratula a fotókért is.

  10. axi's kitchen hozzászólása:

    >Kedves Névtelen, köszönöm :-)
    Igen, Panyola egy csoda, nyáron fesztivál (kötelező!) és gondolkodom egy szervezett szilvalekvárfőző ás pálinkakóstoló túrán is. Ha összejön majd hírt adok róla a blogon!

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.