Egy ideje foglalkoztatott már a nyersétel téma. Időről időre belefutottam külföldi blogokon, weboldalakon, meg az igazi életben is jártamban-keltemben egyre több helyen kerül szóba. Bár nem tettem újévi fogadalmat, ennek ellenére az idei év számomra egy kicsit az egészségesebb életmód felé fordulás időszaka lett. Sosem gondoltam volna aktív sportoló koromban, hogy a futás lesz majd az a sport, amiben örömömet lelem egyszer. Pedig így lett. Hóban, fagyban, ébredező tavaszban, eső utáni friss illatokat magamba szívva, a Duna parton futni csodás!
Ilyen például egy januári napfelkelte a Római parton:
Nem egyedül futok, van egy kedves baráti pár, akikkel nagyon jól tudunk együtt futni, egymást motiválni, pulzust, sebességet figyelni, egyre hosszabb távokat kitűzni és együtt versenyezni. Na, most ez úgy hangzik, mintha rengeteg versenyen indulnánk, a Vivicitta volt most áprilisban az első, de edzünk a szeptemberi következő nagy megmérettetésre! Vannak “szent” időpontok, amik csak a miénk és a futásé, ezeket a reggeleket úgy várom mindig hogy csak na. Jön a nyár, egyre korábban kell majd elindulni, mert a hőséget viszont nem bírom. A hajnali Dunapartot annál inkább, így ez is csodás lesz.
Szerencsére rengetegen, egyre többen vagyunk így ezzel, ha csak a futóversenyeken indulók egyre növekvő számát nézem. A futást nekem fantasztikusan jól kiegészíti a jóga és még az is lehet, hogy még valami “beúszik” a képbe, de ezt még nem kiabálnám el…
A futás egy csomó minden pluszt hozott magával. Az egyik a kisebb mértékű fogyás (amit remélem hamarosan nagyobb mértékűként emlegethetek majd), de emellett az étkezésekre is kihat, mert észrevettem, hogy teljesen más típusú ételekre vágyom mint korábban. Egyáltalán nem kívánom például sportolás után (sem) a szénhidrátot, a kenyérféléket és a sütiket. Elkezdtem viszont reggelizni, amit évtizedekig nem tettem. A reggeli vagy zabkása joghurttal és gyümölcsökkel, esetleg magvakkal vagy valamilyen smoothie az épp aktuális gyümölcsökből. Isteni. Bármelyik.
A gyerekek is ezt kapják reggelire és ők is nagyon szeretik. Náluk néha becsúszik egyszer-egyszer kalács vagy valami házisüti, de ennek is bele kell férnie.
Sosem voltunk egy egészségtelenül étkező család, azt gondolom az átlagnál sokkal jobban odafigyelünk mit eszünk. De még így is bőven van helye a változásnak, amit lassan, fokozatosan szerintem meg is fogok tudni valósítani.
És akkor így most hirtelen el is érkeztünk a bejegyzés főszereplőjéhez, a nyers tortához. Ami engem motivál és izgat ezekben a desszertekben, hogy a klasszikus alapanyagok (cukor, liszt, vaj, tojás, sütőpor, élesztő, stb.) elhagyásával hogyan lehet olyan süteményeket készíteni, ami mindenkinek ízleni fog és csak egészséges és értékes alapanyagokból áll. És akkor majd nem zavar, ha a gyermek megeszi a 3. szeletet is (hahaha). ÉS LEHET!!!
Szokásomhoz híven kábé netto 1 napot töltöttem azzal, hogy megtaláljam a szimpatikus blogot, receptet, hozzávaló listát és elkészítési módot. Megérte a kutatás és persze közben egy csomó mindent lehetett tanulni a nyers konyháról, különböző összetevőkről is.Sok blogot végigböngésztem, ismertem őket korábban is, de most valahogy más szemmel néztem őket. Nekem nagyon bejött a Green Kitchen Stories , egy végtelenül szimpatikus svéd pár blogja, és a My New Roots is.
Az én tortám receptjét is végül innen vettem, és csak a magvak összetételén és arányán változtattam valamennyit.
Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához
A csésze 250 ml-es
Az alaphoz:
- 1 csésze mandula
- 12 db datolya kimagozva, ha száraz lenne, 10 percre meleg vízbe áztatva
- csipet tengeri só
- kevés hideg víz (ha szükséges)
A krémhez:
- 2 csésze kesudió (egész éjszakára, de min. 4 órára beáztatva)
- 2 citrom leve
- 1 vaníliarúd magjai kikaparva
- 1/3 csésze kókuszolaj (kókuszzsír felolvasztva, 26 fok felett már olvad, ne hevítsd túl!!!)
- 1/3 csésze agave szirup – ez édesíti a krémet (sok helyen kapható, akár DM-ben is) Ehelyett mehet méz is, csak én nem szeretem ha dominál a méz íze és nem tudtam ekkora mennyiségnél mennyire lehet majd érezni.
- 1 csésze (kábé 10-15 deka) eper
Elkészítés
- Az alaphoz késes robtogépbe tesszük a hozzávalókat és olyan finomra daráljuk, hogy ha kiveszünk belőle egy kisebb darabot, akkor összeálljon a kezünkben. A datolya fogja megadni az édességét és a nedvességét az alapnak. Én a végén hozzáadtam 1 evőkanál vizet és akkor lett szerintem megfelelő az állaga. A tortaforma aljára kanalazzuk és jól lenyomkodjuk (pont mint a sajttortánál a kekszréteget).
- A krémhez egy nagyteljesítményű turmixgépbe öntjük a hozzávalókat (kesudió áztatóvíz nélkül) az eper kivételével. Az enyém nem bizonyult elég erősnek, így a 2/3-át kivettem és áttettem a késes robotgépbe, ez már vitte, de nem ártana idővel beszerezni egy jobb turmixot…. Szóval addig kell keverni, amíg krémes állagot nem kapunk, ez jó pár perc lesz. Ha már krémes, rákanalazom az alapra és barakom a mélyhűtőbe.
A maradék 1/3 krém maradt a turmixban, hozzáadtam az epret és ezt is simára kevertem, majd a tortára öntöttem és visszatettem a mélyhűtőbe 3 órára. Tálalás előtt 10 perccel kivettem, óvatosan le lehet pattintani a széléről a tortaformát, gyönyörűen elválik. Fontos, hogy jól megkeményedjen a krém, mert úgy lehet majd szépen szeletelni. A maradékot lehet már a hűtőben is tartani, nem kell visszatenni a mélyhűtőbe. Vagy ha előző nap csináljuk meg, akkor mehet alapból is a sima hűtőszekrénybe. - Tetejét friss eperrel lehet díszíteni.
Senki nem jött rá miből van a torta, nem akarták elhinni, hogy nincs benne túró vagy sajtkrém. Tényleg fantasztikus, hogy a beáztatott kesu mennyire krémes lesz! Mindenkinek nagyon ízlett.
A következő próbálkozás a nyers brownie lesz….
